Kertben ugrálós, zongorázós, ordibálós, terápiás céllal inkább sütő, mint főző mamiblog 
Ezt a jó kis olvasmányt (változtatások nélkül közölve) egy nagyon kedves Krisnás lánytól kapott újságban találtam. (A magyarországi Krisna-tadatú hívők közösségének magazinjában olvasható)
KÉNYELMESSÉGET KEDVELŐ HÁZIASSZONYOKNAK AJÁNLJUK AZ ALÁBBI, ÖNPRODUKÁLÓ CUKRÁSZTERMÉKET.
Üljünk le, majd türelmesen várjuk meg, amíg az univerzumban maguktól létrejönnek és éppen ugyanarra a helyre gyűlnek össze az alábbi alapanyagok: 40 dkg nádcukor, 1,5 dl olaj, 40 ml narancslé, 10 ml vaníliakivonat, 2 dl joghurt, 8 gr sütőpor, 4 gf szódabikarbóna, 4 gr fahéj, 2 gr gyömbérpor, 4 gr só, 22 dkg liszt, 6-8 sárgarépa apróléka, 10 dkg elaprózott dió, vagy mogyoró, 50 dkg natúr krémsajt, 15 dkg porcukor, és a narancs héjának törmeléke.
Figyeljük meg, ahogy a cukor, az olaj, a narancslé, a joghurt és a vaníliakivonat egyszer csak hirtelen összekeveredik. Egy másik helyen spontán reakcióba lép egymással a liszt, a sütőpor, a szódabikarbóna, a só, a fahéj, valamint a gyömbérpor. Ezt követően a két keverék találkozik egymással és alaposan összekeverednek. Ezután már csak idő kérdése, és a tésztaszerű anyag magába vonzza a répaőrleményt és a diótörmeléket.
A nyúlós massza ezt követően hajlamossá válik arra, hogy belecsússzon egy önmagát kivajazott és belisztezett sütőformába. Ekkor nagy valószínűséggel a massza környezetének hőmérséklete spontán módon 180 fokra emelkedik. Így érthető, hogy az anyag nem tehet mást, mint kisül ( a megfelelő feltételek hirtelen létrejöttével ez akár 40 perc alatt is bekövetkezhet). Ezután a hőmérséklet hirtelen csökkenésének eredményeképpen a létrejött tortalap hűlni kezd.
Eközben a világmindenség egy másik pontján a a krémsajt és a porcukor elegye törvényszeűen örvényleni kezd, amíg egészen fényessé nem válik. A vaníliakivonat másik fele ekkor aktiválódik és közeli kapcsolatba lép a krémes eleggyel, miközben narancshéjtörmelék záporozik.
Tanúi lehetünk, ahogy a kihűlt tortalap egy vízszintes törésvonal mentén szabályosan kettéreped, majd egy véletlen találkozás folytán a krém egyharmada belefolyik a repedésekbe, a többi része pedig kívűl körbefolyik a tortán, bevonatot képezve rajta.
Ha elég kitartóak voltunk, akkor most már hozzáláthatunk a fogyasztáshoz. Jó étvágyat!
A recept forrása: www.vegavarazs.hu
5 megjegyzés:
Nagyon örülök, hogy tetszett ez a recept. Egy megjegyzésem lenne, hogy érthetőbb legyen az olvasóknak a szöveg. Ez a magazinunk Búcsú Darwintól című számában jelent meg, és ennek fényében kiderül, hogy nem csupán recept, hanem kritika is az ateista darwini elméletről. Úgy gondoltuk, ha a darwini logikát követjük, és a világ egyszerűen csak megnyilvánult, akkor egy annál jóval egyszerűbb dolog, mint a répatorta, is simán megnyivánul csak úgy, magától. Ez volt a cikk végén: "A legegyszerűbb ismert sejt is olyan összetett, hogy lehetetlen elfogadnunk, hogy ilyesmi hirtelen, valamiféle szeszélyes, teljesen valószínűtlen történés által megvalósulhatott." Michael Dentom, biokémikus, genetikus
:-)
Nekem leesett az ateizmuskritika:D
Jó lenne kép is hozzá, van valamennyire répaszíne a kész sütinek?
Dorka, remélem Tündér anyuci nem haragszik meg érte, hogy az ő blogján reklámozom a sajátomat, de az én oldalamról származik a recept, és ezen a linken van színes fotó is: http://vegavarazs.hu/az-elbuvolo-repatorta.
Bocs, Vegavarázs, hogy nem írtam hozzá a M. Denton szavait, most vettem észre a cikk alján... Az oldalad reklámozásáért pedig hogy is haragudhatnék????
Az rögtön lejött, hogy ez nem csak recept, hanem valami más, fontos mondanivalót is ad az olvasónak. Mindjárt biggyesztem a képet is.
Jó kis vita lehetne ebből a Darwini elmélet-temetésből... De ennek talán nem egy gasztroblog lenne a jó helye.
Vagy mit gondoltok?
Teljesen egyetértek, egy gasztroblog nem erre való!
Megjegyzés küldése